Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Vatikán hivatalos ördögűzőjének üzenete

2016.09.26

2016. augusztus végén itt járt Budapesten az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének elnöke: Francesco Bamonte atya. A vele készített exkluzív interjú az Új Ember szeptember 4.-i számában jelent meg. Az ott olvasható interjú alapján állítottam össze majdnem szó szerint az itt olvasható szöveget.

A történelem során legelőször napjainkban fordul elő, hogy a sátánnak sikerül elhitetnie, hogy ő nem is létezik. Ez azért veszélyes, mert, ha nem veszünk tudomást létezéséről, akkor nem is védekezünk ellene. – Az utóbbi időben sajnos a papság sem áll e téren a helyzet magaslatán. A papképzés az oka annak, hogy a leendő lelkipásztorok nem értesültek kellőképpen az ördög létezéséről és az ördögűzés fontosságáról. Ez az oka annak, hogy a pasztorációban is háttérbe szorult ez a kérdés. Ez nagy hiba, hiszen Jézus, aki elsőként űzött ördögöt, nemcsak azt parancsolta tanítványainak, hogy hirdessék az evangéliumot, hanem kifejezetten utasítást adott nekik, hogy űzzék ki az ördögöket. Nekünk tehát tudnunk kell, hogy Jézus parancsát teljesítjük, amikor a sátánnal és az ördögűzéssel foglalkozunk. A Vatikán hivatalos ördögűzője egyházi felhatalmazással járja a világot, hogy a papok minél szélesebb körben megismerjék ezt a területet.

Ezzel nekünk, papoknak azért is kell foglalkoznunk, mert ateista körök kisajátítják a sátánt, és satanizmus néven vallást csinálnak belőle. Sok olyan okkultista csoport létezik, mely nem az Isten, hanem az ember felé fordul. Ezen kívül az ezotéria, a mágia is igen elterjedt. Gyakran ezek a szekták, hiedelmek nyitják meg a kapukat, amelyeken keresztül a sátán eléri az egyes embereket.

 Az exorcizmusról, az ördögűzésről filmeken keresztül is tudomást vesz a közönség, csakhogy egy-egy ilyen szertartás nem úgy zajlik, mint ahogy a mozivásznon lehet látni. Mert a filmnél azon van a hangsúly, hogy az emberek minél jobban megijedjenek a sátán borzalmas tetteitől. A mi szertartásunk lényege Isten dicsősége és Szűz Mária hatalmának megmutatása. Fölösleges olyan filmeket nézni, melyek félrevezetik az embereket, és nem az ördögűzés lényegét mutatják meg. A filmek túlságosan sötéten ábrázolják ezt a szertartást, pedig itt valójában örömteli eseményről van szó. A valódi ördögűzés során imádkozunk a Szűz Anyához, aki így a szentek közösségében közöttünk van. Egy ördögűző szertartás megindító esemény, hiszen megmutatkozik Jézus és Isten szépsége, megnyilvánul a szeretetük. Ez a szertartás nem riaszt meg, nem tölt el senkit félelemmel. Francesco atya említi, hogy amikor egy-egy szertartásra elkísérték ördögűzéssel eddig nem foglalkozó papok, meghatódtak, mert nem a démon tett rájuk mély hatást, hanem a szerető Isten.

A beszélgetés során az a kérdés is felmerült, hogy melyek az ördög tevékenységének olyan jelei, melyekkel az egyház megbízott ördögűzőjéhez kell fordulni? Magyarán: hogyan szállja meg az ördög az embert? Az ördög jelenlétére utal, ha valaki olyan nyelveket ismer, amelyeket nem tanult, - ha ellenérzéssel viseltetik szent dolgok iránt, anélkül, hogy oka lenne erre, - vagy, ha bármely téren olyan ismereteknek van birtokában, melyekről előbb nem lehetett tudomása. Egy másik jel az Isten iránt érzett gyűlölet. Előfordult az is, hogy valakiből hányás útján olyan tárgyak távoznak, amelyek természetes körülmények között nem lehetnek jelen egy ember testében. Olyan is előfordul, hogy a szem pupillája teljesen fehérré válik, és a szem eltűnik. Az is az ördögi megszállás jele, ha a személyiség megváltozik, valami olyan lakozik az emberben, ami meg akarja őt semmisíteni. Akiben a démon lakik, fizikailag legyengíti, erkölcsileg és lelkileg tönkreteszi.

Legtöbbször pszichiátriai esetnek gondolja maga a személy és környezete is. Vannak azonban olyan jelek, melyek bizonyítják, hogy nem pszichológiai esetről van szó. És itt jön az egyháziak felelőssége és a mai papságról mondott kritika, hogy ti. nem tanították meg a leendő papságot mindarra, amiről most beszélünk. A zsinat előtti egyházjogban rögzítve volt az évszázadok óta érvényes előírás, hogy minden egyházmegyében a püspöknek ki kell nevezni egy exorcista papot, aki az ördögűzéssel kapcsolatban külön kiképzésben részesült. A mostani, a zsinat utáni új egyházjogi kódexben ez fakultatíve van csak megemlítve. (Ezt egy püspöktől tudom). Ez is egyik oka annak, hogy a mai papság szinte hallani sem akar erről a kérdésről, sőt megjegyzéseket tesz azokról, akik a sátánról és kiűzéséről gyakran beszélnek.

Milyen jó, hogy két évvel ezelőtt a Szent Szék hivatalosan is létrehozta az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségét, melynek elnöke épp az említett Francesco Bamonte.

Most térjünk rá arra a kérdésre, hogy mit cselekszik az erre a célra kinevezett exorzista pap, mit tesz azzal, akit ördögtől megszállottnak tartanak? Válasz: Először az után tudakozódik, hogy milyen furcsa dolgok történtek vele, amelyek korábban nem voltak jellemzőek. A diagnózis elvégzése után a pap imádkozik a vizsgált személy felett. Ez még nem az ördögűző szertartás része. Mégis nagyon fontos, mert az ima által világossá válik, hogy megszállott emberről van-e szó, vagy csupán valamilyen betegség hordozójáról. Mert ha valóban az ördög fogságában van valaki, akkor a gonosz lélek az ima alatt is megmutatkozik valamilyen formában, hiszen nem viseli el Isten jelenlétét.

Az exorzista pap ezután az előírt szertartást elvégzi. De végső soron nem csak ettől függ az ördögűzés sikere, hanem a pap és az ördög által megszállt személy hitétől. Természetesen maga a rítus is fontos, de - hangsúlyozza Bamonte atya - a leglényegesebb a pap hite és Szűz Mária közbenjárása. Általában az egyházi szertartás során Jézus nevének kimondásakor a démon már távozik. Ez azért van így, mert a pap konkrét utasításokat ad neki az egyház felhatalmazásával: „Távozz tőle sátán!” (Jézus szava) A rítus közben segítségül hívja a pap az összes szentet, különösen a Szűzanyát és az angyalokat. Ők is segítenek az ördögűző papnak, és a megszállottnak a sátán elleni küzdelemben.

Az atya Szűz Mária szerepére részletesen is kitér, megmagyarázva, hogy miért van ekkora hangsúly a Szűzanyán. A teológusok véleménye szerint Lucifer nem tudta elviselni, hogy Isten meg akart testesülni, és emberként született Máriától. Az ember ugyanis alacsonyabb lény az angyalnál. Isten a megtestesülés által Máriát magasabb szintre helyezte az angyaloknál. Így is nevezzük: angyalok királynője. Innét ered a sátán Mária iránti mérhetetlen gyűlölete. És ez az ördögűzések alkalmával is megtapasztalható. Évszázados megfigyelés az, hogy a gonosz lelkek sohasem ejtik ki Szűz Mária nevét. Ezzel kapcsolatban saját pasztorációs élményét is elmondta. „Egyszer egy ördögűzés alkalmával kezemben tartottam a rózsafűzért, és ekkor a megszállottat kínzó ördög így szólt: „Aki ebbe a láncba kapaszkodik, az sosem veszhet el.”  - Egy másik esetet is elmondott. Végezte a szokásos szertartást, a végső győzelmet (az ördögűzés sikerét) a Szűzanya adta meg, amikor is Mária nevét  mondva parancsolta, hogy távozzon a sátán tőle. A szenvedő vallotta, hogy miközben a Szűz Mária  közbenjárását kérte az atya, ő egy fényesen ragyogó, hatalmas köntöst látott, mely leereszkedett őrá, és mindenkire a szobában, miközben az ördög azt ordította: „Annak (Szűz Máriának) a köntöse fog beteríteni mindannyiunkat!”. Eközben neki, az exorcistának azt mondta a démon: „Itt van ő. Mindig ő az, aki megsemmisít engem. Mindig imádkozik értetek a fiához. Miért aláz meg minket ennyire?” Szűz Mária és az őt segítő szentek hatalmának az ördög nem tud ellenállni.

+

Magam részéről igen örülök, hogy egy hivatalos vatikáni személyiség nyilatkozott erről a rendkívül fontos témáról, mely köztudottan tabu nemcsak a hívek, hanem még a papság körében is. 20 évvel ezelőtt a budapesti Ferencesek templomában több alkalommal is prédikáltam a sátán hatalmáról és mindent felforgató tevékenységéről. A mise után a sekrestyében néhány huszonéves hívő szemrehányást tett, hogy miért beszélek ilyen elavult kérdésről. Szerencsére akkor jelent meg a Szentszék hivatalos nyilatkozata, melyben a pápa kijelenti, hogy a sátán léte és a vele szemben folytatott szünet nélküli harc hozzátartozik az egyház hitrendszeréhez. –Minden kereszteléskor a szertartás közben a keresztelő pap ünnepélyesen kiűzi a keresztelendő lelkéből a sátánt, és közben keresztet rajzol homlokára és prizmával megkeni. Elgondolkoztató, hogy milyen végzetes következménye van annak, hogy nálunk egyre kevesebb a megkeresztelt ember. Ma már az ország háromnegyed része nincs megkeresztelve.

Bármennyire nehéz is a következő mondatomat elfogadni, a valóság mégis az, hogy a gonoszság elburjánzásának és diadalmenetének oka ebben a tényben keresendő.  Az Úr Jézus ezért küldte apostolait szerte a világba ezzel a paranccsal: „Menjetek és kereszteljetek meg minden népet az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!”