Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Húsvét 6.vasárnapja -„ A VIGASZTALÓ NÁLATOK LAKOZIK ÉS BENNETEK MARAD ”

2017.05.19

Jn 14,15-21

Megható, ahogy Édesanyánk nevel minket. Közeledik Pünkösd, és egyre mélyebb titkokat tár fel nekünk az utolsóvacsorán elhangzott szavakból. Az Úr látta, hogy tanítványai  kétségbe esnek gyakran ismételt búcsú-szavai miatt: ” kis idő, és nem láttok többé”. Teljes lelki sötétség szakadt rájuk, a lélek sötét éjszakája. János evangelista írja is: „ akkor éjszaka volt”. Szimbolumnak is vehetjük ezt a zseniális időmeghatározást. Már ekkor megszakadt a szíve értük, mielőtt másnap a kivégző osztag lándzsával átdöfte volna oldalát.

Átérezve szomorúságukat, igyekszik meggyőzni őket, hogy nem maradnak árván. Megrendítő párhuzam: Jézus nélkül az apostolok, mi is anyátlan, apátlan árvákká válunk. Nincs a világon rettenetesebb sors az árvaságnál. Virág, búzatábla, tölgyerdő Nap nélkül. Pünkösd épp azt jelenti, hogy ezt az Úr is tudja, és ezért olyan Vigasztalót küld, aki a látszólagos Jézus-nélküliségünket istengyermeki magaslatba emeli. Ez azt jelenti, hogy a pünkösdi Lélek által megkapjuk azt a kegyelmet és boldogító élményt, hogy bár nem látjuk szemünkkel, mégis tudjuk, tapasztaljuk, hogy él és velünk, bennünk van. Ezt élte át a Boldogságos Szűz, aki szíve alatt hordta Jézust, de nem látta. Vagy Mária  Magdolna, aki Húsvét reggel találkozott  és beszélt is vele, de nem vette észre, hogy Jézus áll előtte. Vagy ahogy az emmauszi tanítványok csak este, a fogadóban elköltött vacsora közben, kenyértöréskor vették észre megdöbbenve, hogy egész nap Jézus volt velük.

Pünkösd meghozza azt a boldogságot, amit Jézus külön kiemelve sorol a többi nyolchoz: „Boldogok, akik nem látnak, és hisznek” (Jn 20,28).

                                                                                          + sz. atya