Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ADVENTI GONDOLATOK - 2.

2016.12.07

Keresztelő János adventje és megtérése

A cím első látásra érthetetlennek tűnhet. Hiszen magát az adventet jelöljük a Keresztelővel, másrészt nem szokás vele kapcsolatban megtérésről, konverzióról beszélni. Éppen ezért jó, ha el-elgondolkodunk a címben érintett témán.

Mindenkinek, még Szűz Máriának is van adventje, amit magyarul Úrjövetnek nevezünk. Vagyis karácsony előtt négy héten át várjuk Jézust. Mária első adventje kilenc hónapig tartott. Keresztelő Jánosé évekig, bár erről az Irás külön így nem szól. Pedig tudatosan vállalt misszióját, a Megváltó megérkezésére való hangos, drámai felkészítést egész biztosan évekig tartó advent előzte meg pusztai magányában, rendkívüli remeteségében.

Most azonban nem erről szól ez a meditáció, hanem a még különösebbnek hangzó jánosi konverzióról.-Legtöbben úgy tudják, hogy a „megtérés” az életben egyszer történik. Saul damaszkuszi konverziójára gondolnak, akinek ünnepét „Pál fordulásának” nevezi a népi liturgia. Az őseinktől örökölt magyar szó mindig mozgásra utal. Amikor szekérrel hazaérkeztünk, bementünk a ház udvarába, és megfordultunk, a kocsisunk ezt „megtérülnek” mondta. Ha a mozgás lelkisíkon történik, és Istennel van kapcsolatban, megtérésnek szokás nevezni. És ahogy a kocsival is mindannyiszor „megtérülünk”, (megfordulunk), ahányszor valahová mennünk kell, ugyanígy vagyunk lelki életünk síkján is. Tehát ne egyszeri cselekvésnek vegyük, hanem gyakorinak. Ahányszor új feladatot kapunk, és ennek megvalósítása miatt elindulunk a Jó Istenhez vezető utunkon,  lényegében mindig „konvertálunk”. Közben lelkünk halkan énekli, dúdolja: ”Közelebb, közelebb, hozzád, Istenem”.

Keresztelő János élete első percétől Istené volt. Mondja is Jézus, hogy nála nagyobb embert még nem szült anya. Ezért azt gondolhatnánk, hogy az ő esetében nem is lehet konverzióról beszélni, hiszen mindig Isten udvarában mozgott életének szekere. És mégis! Az adventi liturgia evangéliumai rámutatnak arra az óriási fordulatra, amely az ő életét is két részre:„Krisztus előtt” és „Krisztus után” korszakra osztja.

Milyen kemény hangon ostrorozza a hozzá özönlő népet: urakat és szolgákat, farizeusokat és kollaboráns, liberális szadduceusokat, katonákat és civileket, asszonyokat és rosszhírű nőket. Viperák fajzatának nevezi a bűnösöket, és olyan szigorú Istenről prédikál, akinek kezében fejsze van, hogy gyökerestől kiirtsa a bűnt.

Amikor azonban találkozott Jézussal, 180 fokos fordulat állt elő Keresztelő János lelkében. Jézus ugyanis fejsze és lapát nélkül érkezett, és beállt a bűnösök sorába. Sőt kérte, hogy őt is keresztelje meg. Ez volt konverziójának pillanata: alázattal megvallotta, hogy ő a Megváltó sarúszíját se méltó megoldani. Megszelidült, mert belátta, hogy Jézusban az Isten Báránya jelent meg, aki különbséget tesz bűn és bűnös között. A bűnt letiporja, de a bűnöst, mint jó pásztor a vállára veszi és megmenti. János adventi megtérésének viziója tovább él a liturgia szent drámájában, és minden szentmisében a pappal együtt mondjuk, énekeljük:”Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk”

Legyen ez az advent életünk nagy konverziója.