Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


BEHÓDOLÁS

2016.03.29

M. Houellebecq regénye az iszlám hódításáról

 

A francia író eme regénye már a megjelenés előtt óriási visszhangot keltett. A könyv bemutatójára éppen Charli Hebdo elleni merénylet napján került volna sor. E miatt a Behódolás még nagyobb siker lett. Most csak a regény befejezéséről mondanám a leglényegesebbet: az ateistává üresedő keresztény maradékok előbb v. utóbb, de sorra behódolnak az iszlámnak, amely megoldja a nyugati társadalmat feszítő szociális problémákat is.

Azért foglalkozik az Indítlak ezzel a művel, mert a kritika szerint ez a most megjelent kötet a legolvasottabb francia szerzők egyikévé tette Houellebecqet.

A regényt érdemes belehelyezni abba a ránk váró demográfiai és kulturális viszonyrendszerbe, amellyel kénytelenek vagyunk szembesülni. Sorsszerű, hogy a Behódolás hazai megjelenése után hazánkat is elárasztották a délről jövő menekültek. Sokak számára üzenetjellegű, amit az író szándékosan regénye elején leszögez: Khomeini Ajatollah ezt mondta: „Az Iszlám vagy politika, vagy semmi”.  Azaz egységesítő tendenciája a társadalmi kontroll, - és ezzel behatol a Nyugat politikai, demográfiai, vallási, világnézeti, identitásbeli vákuumába.

Köztudott, hogy az eljövendő hetven évben Afrika népessége közel négyszeresére fog nőni (a jelenlegi 1,2 milliárdról 4 milliárdra). Ezen belül csak Nigéria 180 milliós lakossága eléri a 980 milliót. Teljesen érthető, hogy a lakosság legalább fele kénytelen lesz útnak indulni, elsősorban Európába, ahol amúgy is fogy a lakosság. Persze a döbbenetes víziót elindító számsor akkor válik valósággá, ha minden marad úgy, mint most van. A jövőt lehetetlen megjósolni. Tény, hogy erről ma Európa-szerte írnak szociológusok, jogászok, eszmetörténészek. Nálunk Pokol Béla alkotmánybíró Európa végnapjai c. könyvében foglalta össze a magyarságra vonatkozó gondolatait. – Egy másik politikus Tar Pál, aki Franciaországban is követ volt, ezt írja: „Negyven-ötven évvel ezelőtt sokkal kiegyensúlyozottabb volt a francia sajtó, mint most”. Majd így folytatja: a 68-as,     „forradalmi” megmozdulások megváltoztattak mindent. Az abortusz a mindennapi élet részévé vált, - ma már a házasságok közel fele válással végződik, - a jelenlegi baloldali kormány a homoszexuálisok házasság engedélyét törvénybe iktatta. Mi több: a politikai élet csúcsa jár elöl az új módi meghonosításában. Sárközy volt az első elnök, aki hivatali ideje alatt vált el, s rögtön új házasságot kötött. A mostani baloldali elnök, F. Hollande a barátnőjével költözött be az Elysée palotába. A helyzet tovább fokozódott, hiszen az elnök már ettől elvált és új nővel él együtt. Mennyivel célszerűbb és komplikációmentes lenne iszlám hitre térnie.

Ne csodálkozzunk, hogy a franciák életének már része az iszlám vallás. A becslések szerint ma a francia lakosság közel 10 százaléka muszlim: pontosan 6,3 millió ember. Napjainkban Marseille lakosságának 35-40, Párizsnak 15 százaléka. Németországban 4 millió, Nagy Britanniában 3 millió, Magyarországon 20 ezer. Legtöbben nem tudnak, és nem is akarnak beilleszkedni. Vannak, akik bosszúra szomjaznak, vérre vágynak, és ezért csatlakoznak az Iszlám államhoz. De tudjuk azt is, hogy hozzájuk hasonlóan bennszülött európai nihilista lelkek is csatlakoztak hozzájuk. Franciaországban a börtönbüntetésre ítéltek 60 százaléka muszlim.

E tények ellenére Európa nem tér észhez. Ezt mutatják a mostani események. Nem is gondolnak rá a lelkes migránsrajongók, hogy saját népük, kultúrájuk alatt vágják a fát. Magukhoz ölelik azokat, akik majd később gyermekeiket, unokáikat semmisítik, vagy ölik meg. Egyelőre bennünket, Visegrádi Négyeket, különösen minket, magyarokat támadják éjjel-nappal, akik védekezni próbálunk. Mi ugyanis, nem úgy, mint Nyugat, tudjuk, hogy mit jelent az iszlám. Ezt tudta Mátyás, Hunyadi János, II. Lajos és az egész püspöki kar, akik Mohácson haltak hősi halált. Csak zárójelben mondom, hogy Szulejmán hadserege azért is tudott győzni, mert a franciák szövetkeztek velük, és az akkori hadviselés legújabb fegyverét, ágyukat szállítottak nekik.

Éppen Magyarország a jellemző példa arra, hogy mennyire zavaros, kilátástalan ma Európában a bevándorlás ügye. Miközben mi fel akarjuk tartóztatni a minket újból megsemmisíteni akaró muszlim áradatot, addig Nyugat extázissal fogadja a tízezres tömegeket. Megdöbbentő hír: a leggazdagabb  iszlám állam, Szaud-Arábia egyetlenegy menekültet sem fogad be, ellenben felajánlja Németországnak, hogy 200 mecsetet épít. Ezt a szellemi nihilizmust használja fel az iszlám állam, ahogy ezt nap, mint nap, az ő sajtójuk mondja is. Nyugaton nincs egészséges, morális akarat és önvédelmi képesség arra, hogy kontinensünk határain kívül tartsák a beözönlő tömeget.

Houellebecq a Francia Köztársaság identitás nélküli zseniális bennszülöttje, ezért érdemes odafigyelni írásaira. A regényírók keze nincs megkötve. Fantáziáját szabadon engedve igen érzékletesen jeleníti meg alapötletét: Európa és benne Franciaország hogyan fog a közeljövőben iszlamizálódni. A szerző igazi énjét a Francois nevű narrátor tükrözi, aki igazi tömegember, hiába egyetemi tanár. A kor szomorú produktuma. A 213. oldalon lerántja a leplet önmagáról, mondván, hogy nem érdekli az emberiség, nem tekinti emberi lényeknek, honfitársait és régi kollégáit még kevésbé. Annál igényesebb ételek és italok iránt. A regény szereplői többnyire olajszennyeződésben vergődő madarakhoz hasonlítanak. Az aprólékosan leírt pásztorórák is rendre pornóvá silányulnak. Kinyögi azt is, hogy nem érdekli a politika, nem ismeri hazája történelmét. Semmi sem köti ezt a figurát ahhoz az országhoz, melyben született. A regény akkor kezd izgalmassá válni, amikor arról szó, hogy a 2022-es választáson a Muzulmán testvérek vezére, Ben Abbes győzött. Franciaország akkor már túl van a mostani elnök második elnökségén, amely teljes csődbe vitte az országot. A főszereplő Francois hazasomfordál és rövidesen muzulmán hitre tér, sőt visszakapja az egyetemi katedráját, noha a tanítás sem vonzza. Eddigi nihilista életéből az iszlám emeli ki: fizetéséből három feleséget is eltarthat. A karizmatikus új elnökkel Ben Abbessel még jól is járnak a gallok sarjadékai. Győz az iszlám család és közösségi modellje.

Ilyen víziót fest az író arról az országról, amely De Gaulle elnöksége idején Európa büszkesége volt, és akinek volt mersze keresztbe tenni az Egyesült Államoknak is. Ő volt az utolsó, aki a nemzetek Európájának védelmezője volt.

Amint a regény is tanúsítja, Houllebecq metafizikai érdeklődésű, de csalódott misztikus, aki szerint a technológiai forradalmak nihilizmusra, majd halálra ítélik a degenerált Nyugatot. Szerinte Európa demográfiai regenerálódását a terrorista vadhajtásaitól megszabaduló konzervatív iszlám fogja végrehajtani.

Az gondoljuk, hogy Houllebecq nem is annyira az iszlámizálódásról írta regényét, hanem Európa önfelszámolásáról. Az iszlám csak apropó. A tőkés társaságok világhatalma, a média-hatalmak önkénye, a fogyasztási szokások degenerálttá teszik a nyugati embert. Európa előbb vagy utóbb elvesztheti identitását. A regény azt sugallja, hogy a liberális, szociális köztársaság nem tud identitást adni, csupán a keretét tudja biztosítani annak. Képtelen helyettesíteni a nemzeti vagy vallási közösség identitást. Az író továbbmegy: Európa nem pusztán azért hal meg, mert vallási értelemben közömbös, és önazonossága nincs, hiszen arra oktatták, hogy a múltja bűnös és szégyellnivaló. Európa legnagyobb baja, hogy társadalmából kiveszett intellektuális kíváncsiság, a beleérző képesség és a megértés szándéka. Üresen jár a malom, nincs mit önteni a garatba. A mostani bevándorlók értelmiségi része szemünkbe is vágja, hogy az iszlám a Nyugat közönyét és nihilizmusát megérezve rohanja le egymás után az őket tárt karokkal fogadó országokat. Józan ésszel is belátható, hogy a bevándorlónak csak az erős vallási és közösségi identitás imponál. Csak ez ajánl neki identitásképző iskolát, melyhez hasonulni tud. A vallásos közömbösségtől, az absztrakt emberi jogok szajkózásától vérszemet kaphat, mint a munkanélküli, hajdan keresztény nagyszülőktől származó védtelen európai kisember.

A Houllebecq Behódolás című regényének méltatását S. Király Béla gondolatai alapján állítottam össze. Cikkét a Magyar Szemle 2015. 7-8 száma közli.

                                                                                                                             Barlay Ö.Szabolcs