Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VÉGH ALPÁR SÁNDOR : Szabolcs atyáról

2017.07.12

VÉGH ALPÁR SÁNDOR Táncsics Mihály-díjas tárcaíró, publicista, aki a Heti Válaszban hétről-hétre, Zsilip című rovatával jelentkezik. Barlay Ö. Szabolcs atyáról a következőket írta:

Június 11. vasárnap

„Fehérváron jártam nemrég. Szabolcs atyához indultam, hogy beszéljünk, de ez nem volt olyan egyszerű. Barlay Ö. Szabolcs, a ciszterci szerzetes 98 éves, és amikor telefonon eligazított, merre induljak, ha megérkezem, kért: „Okvetlenül hívjál fel az állomásról, mert bármi megtörténhet, míg ideérsz. Az is, hogy közben meghalok.”

     De nem halt meg, és jót beszélgethettünk Prohászka Ottokárról. Nekem közöm van Székesfehérvár hajdani püspökéhez, és hiszem, hogy elérheti szavam, ahogyan az övé is engem. Kishitűségre vall, ha valaki azt hiszi, hogy csak élőkkel lehet szólni. Ki más segíthetne ebben, ha nem az a szerzetes, aki idejét és energiáját Prohászkának szentelte és szenteli ma is?

     A püspökről rengeteget összehazudtak. A kommunisták. A liberálisok. A gyáva jobboldaliak. Mind szint vált, amikor valahol kiejtik a nevét. Én az ilyeneken átnézek, mint egy repedt ablaküvegen. Tehetem. Szüleim a Regnum Marianumban esküdtek, engem ott kereszteltek. A két szertartást Némethy Ernő végezte, Prohászka pesti titkára, pápai kamarás. A plébános túlélte a templom lerombolását, és nevének említésére a Szent Domonkos-templom plébániahivatalától, ahol a Regnum anyakönyveit és más iratait őrzik, megkaptam Kotsis Iván fénymásolt tervrajzát a templomról.

     Szabolcs atya búcsúzóul felpakolt Prohászkáról szóló könyveivel. És mit ad Isten, a vonaton az egyikben ráleltem a püspök nekem szóló mondatára.

     Magyarázatot adott, miért tartottam fontosabbnak éveken át, hogy járjam az országot, ahelyett, hogy beszálltam volna a szobaszínűek prózaversenyébe, amire annyit biztattak. Amit Prohászka mondott, nyolcvan év távolából is egyszerű volt és világos: „Ne légy mag a raktárban, hanem termést hozó a szántóföldön!” Így történt atyám.”